Az utazóprédikátor papával és mint így, Isten-közeli felmenővel bíró Followill tesókat valóban bírja a Teremtő. És nemcsak, hogy bírja, de egyenesen a tenyerén hordozza őket. A négy srác öt évvel ezelőtt még csak egy volt a sok retró-garázsrockos ígéret között, mára azonban, elhagyva a surranópályát az egyik legjobbá, ha nem ’A’ legjobbá nőtték ki magukat.
A Tennessee-ből érkező fiatalemberek első körben a blues, southern rock, na és a boogie újragondolásával tűntek ki, persze egy kis art-tal megspékelve mindezt. Aztán szépen lassan magukhoz édesgették a new wave-et, mindenek előtt a U2 big musicját, meg a Pixies nyersességét. A Because Of The Times-ra a tavalyi év legprímább zenéjét sikerült felrántani. A déli rakenrollerek máris előálltak a folytatással. A Only By The Night van olyan okés, mint az egyel korábbi hangzó, igaz nehezebben adja meg magát. Lassabb, megfontoltabb, középtempósabb, de milyen is lenne egy olyan album, melynek címét Edgar Allan Poe sötét világa ihlette.