Rhythms Del Mundo A nyolcvanas évek közepe óta mi, magyarok is jól tudjuk, mennyit ér egy falat kenyér(/láda gyógyszer/köteg takaró stb.). A nemzetközi segélylemezek piacán a War Child-sorozat mellett négy éve jelent meg a Rhythms del Mundo-gyűjtemény első darabja.  

Grum Graeme Shepherd hamarosan Mylo és Calvin Harris nyomdakaiba léphet. Feltéve, hogy akar. A brit producer előtt ráadásul nem is áll olyan hosszú út, ha figyelembe vesszük, hogy Mylo-nak egyetlen, míg Calvin Harris-nek két albummal sikerült underground tehetségből mainstream electropop előadóvá avanzsálnia.  

John Dahlbäck John Dahlbäcknek több albuma jelent meg, mint ahány barátnője volt. A még mindig csak huszonöt esztendős svéd fiatalember az évezred eleje óta ad ki zenéket, és ez idő alatt belekóstolt a legkülönbözőbb elektronikus zenei műfajokba. A végén persze győzött a hírnév és a pénzéhség.  

Eli Paperboy Reed Az, hogy a soul már egy ideje gazdaságilag termékeny táptalajnak mutatkozik, nem nagy titok, és ezzel a második lemezéhez érkezett Eli Reed is tisztában lehet, bár a hivatalos történet szerint zenekritikus apjától örökölt lemezgyűjteményének darabjai közül - még a nagy soul-hullám előtt - a soul, a gospel és a blues felé húzta a szíve, mert ezek felé ugye főleg ez a szerv húzza az embert.  

Booka Shade Walter Merziger és Arno Kammermeier duója lassan popzenei babérokra tör. More! című negyedik stúdióalbumuk az eddigi legkönnyebben emészthető, zeneileg pedig fényévekre van 2004-es debütáló lemezüktől, amellyel anno megalapozták hírnevüket.